42 sikerkönyv megírása után sok új tulajdonsággal lettem gazdagabb, és ezek nagy részét a regényhőseimtől kaptam.
1.
Bátorság (Bátran megyek az álmaim után)
2010-ben érkeztem válaszúthoz: elmenjek álmaim telére Bangkokba, vagy „nem illik” 5 hónap fizetés nélküli szabit kérni egy jó munkahelyen? Akkor feltettem magamban a kérdést: mit tennének a regényhőseim a helyemben? Ők elmennének, jött belülről a válasz. Így léptem egyébként is tovább, főállású újságíróból regényíróvá és alapítottam meg a saját könyvkiadómat, hogy a bennem élő regényhőseimbe kapaszkodtam a bátorságért. Azóta is sok kisebb-nagyobb döntésben segít, hogy ők mindig bele mernek vágni a látszólag reménytelennek tűnő dolgokba is.
2. A gyerekszív törékeny
Amikor a Dalmát írtam, az felért egy terápiával. Az óvodás Dalmában és bennem rengeteg hasonlóság van. Őt kiközösítik az óvodában, engem kinevettek, mert reggelente sírtam anyuék után, az óvónő pedig biztatta a társaimat, hogy énekeljék nekem az ovibuszban: „Síró, picsogó, óvodába nem való!”. Dalma kicsit antiszociális lett, és szerintem nekem is az óvodából eredeztethető, hogy elkezdtem elképzelt történetekben jól érezni magam. ADalma írásakor lett tökéletesen tiszta előttem: a gyerekszív a legtörékenyebb. Éppen ezért egy ideig el sem tudtam képzelni, hogy a gyerekem bölcsődébe, óvodába járjon. De milyen az élet? Linda saját maga kéredzkedett be a bölcsibe, és imádta, mint ahogy imádja az óvodát is. Talán ezzel kárpótolt az élet az én megszenvedett óvodás élményeimért.
3. Jónőség: belső szabadság
„A jónőségnek semmi köze ahhoz, hogy mit mutat a tükör. A jónőség lényege, hogy belül szabad vagy. És bízol. Magadban, és egy kicsit azért másokban is… ” – ez talán a legtöbbször idézett szövegem mások által, a Cuba Libre-ből. Nekem a felszabadulást adja, hogy nem az a lényeg, amit a tükör mutat. Hanem a belső szabadság.
4. Néha az egyszerű a jobb
Imádok sok szálon futó történeteket írni! Azt gondoltam, engem nem szórakoztatna, ha nem játszódna több idősíkon, de mindenképpen több szálon egy-egy regényem. Aztán, tulajdonképpen viccből elkezdtem írni a Szélhámos-sorozatot, amely egy szálon fut, és tőlem szokatlan módon – könnyen követhető. Ezért imádom Borát, a főhőst, aki megmutatta nekem, hogy az egyszerű néha jobb, mint amit túlbonyolítok.
5. A belső oroszlánidomárom
Van egy különös könyvem, ami kicsit lavíroz a női regény és a fantasy határán. A Mert nekünk szeretnünk kell egymást című regényemet apu halála után írtam, és tulajdonképpen ez volt a terápiám, már amennyiben az elvesztés feldolgozására létezik terápia. A történetben szerepel egy bölcs idomár, amely segíti a hősöket megtalálni az útjukat. Amikor írtam, rájöttem, hogy nekem is van egy belső oroszlánidomárom, aki súg nekem, ha útelágazáshoz érkezem. Azóta jobban figyelek ezekre a belső hangokra.
6. Tánc!
A Cuba Libre volt az első, ami táncba vitt. A szó szoros értelmében. Igaz, hogy otthon, a párommal, vagy utazáskor, de a lényeg, hogy amikor a Cuba Libre-t írtam, megértettem, miről szól a tánc. Később, a Csak egy táncot írva újra és újra át akartam élni a lelkemben azt a felszabadulást, amit a tánc jelent. Ma is gyakran előfordul, hogy Camila Cabellóra érek haza a kocsival, nem állítom le a zenét, hanem kiszállok a garázsban, üvölt a Havana, én táncolok, egyedül, saját örömömre, mielőtt bemennék.
7. Fontos lesz ez egy év múlva?
Nagyon könnyen megy a karakteres fiatal és idős hangok, karakterek megtalálása. Az idős karaktereimtől, Jesústól (Cuba Libre), A mexikói Lucindájától, a Nápolyi vakációban Niki nagymamájától azt tanultam meg, hogy ami ma felbosszant, dühít, félelmet kelt bennem, az nagy eséllyel egy év múlva már teljesen lényegtelen lesz. Az idős karaktereim arra tanítanak – és gyakran a nagyon fiatalok is –, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben.
8. Nincsenek véletlenek
Ez először a Bangkok, tranzitnál fogalmazódott meg bennem. Nem véletlenül keveredik hét ember egyidőben a kedvenc városomba. Érdekes módon azóta én is tudom, de legalábbis érzem, hogy nincsenek véletlenek, a legtöbb dolog okkal történik.
9. Nincs többé műanyag
Fiatal, ügyvéd, pasi. Fodros Balázs, az egyik jogi krimim, az Úton hozzád huszonhat éves hőse. Ő tanított meg arra, hogy álljak ki magamért, és azokért az értékekért, amelyeket fontosnak tartok. Tudom, furán hangzik, de az, hogy igyekszem nem használni eldobható műanyagtárgyakat, szatyrokat, és hogy sokkal jobban figyelek a környezetem védelmére, Balázsnak, az ügyvéd regényhősömnek köszönhető, mert amikor felépítettem őt és a történetet, a Greenpeace-től nagyon sokat hallottam a veszélyes hulladékok illegális elhelyezéséről, és a vegyianyagszakértőjüktől rengeteg olyan történetet hallottam, amelyek durvábbak, mint amit egy regényíró elképzelhet.
