Titkaim, tapasztalataim, tanácsaim leendő bestselleríróknak
Tizenéves korom óta írok, sok-sok regénykéziratomat önként dobtam a kukába, mígnem 2008-ban megjelent az első „igazi”, a Bangkok, tranzit, és az azóta kiadott negyvenkét könyvem összeladása már túllépte az egymillió példányt, ami szerintem eléggé nagy dolog ezen a hazai kis könyvpiacon.
Mióta saját könyvkiadót alapítottam 2013-ban, az Erawant – amelyben megjelentetem azóta a saját regényeimet is –, naponta több kéziratot kapok szerzőktől, és rendszeresen felteszik a kérdést: „Szeretnék regényt írni, de hogy kezdjem el, és hogyan folytassam?”
A Fejős Éva kreatívírás kurzusokon választ adok ezekre a kérdésekre, és a saját példámmal, történeteimmel inspirállak titeket az írásra, arra, hogy ez egy olyan szenvedély, amit nem érdemes feladni, még akkor sem, ha általában kudarcok is érnek minket ezen az úton.
Amikor először próbáltam regényt írni, mindössze tizenhat éves voltam. Imádtam a folyamatot, viszont rendszeresen elakadtam, és végül félbe is maradt a történet… vagyis inkább csak a negyede lehetett kész. Aztán belevágtam egy újabba, amelynek a témája közelebb állt hozzám, de még azt sem tudtam megírni, félbehagytam. Rájöttem, hogy egy regényt részben nehezebb, részben talán könnyebb megírni, mint egy jó novellát – de nekem akkor még nem ment a regényírás. Rengeteget olvastam, mert éreztem, hogy a jó könyv, a jó történet nemcsak szórakoztat és kikapcsol mindenből, hanem segít, utat mutat abban is, hogy végre megírhassam az első regényemet.
Ez tizennyolc éves koromban sikerült, de onnan hosszú volt még a kiadáshoz, megjelenéshez és a sikerhez vezető út.
Mondhatnám, hogy az olvasás volt a legfontosabb segítségem, és ez így is van. Javasolhatnám neked, hogy elég, ha csak sokat olvasol és sokat írsz, mert, hidd el, ezek a legfontosabb tanácsaim. Azonban ebben a vérzivataros könyvpiaci helyzetben biztosan hasznát fogod venni az összes tanácsomnak, amelyeket évek során, saját tapasztalataim alapján gyűjtöttem össze és szerkesztettem bele ezekbe a – szerintem – hiánypótló kurzusokba. Azért hiánypótló, mert ugyan az írás technikai részéről sok írás és kurzus megjelent már, viszont olyanokról, amelyek a mai könyvpiacon történő érvényesülésre is sok-sok tippet adnak, én nem nagyon tudok.
A sikeres író egyben influenszer is (ne haragudj, ha ezt tőlem kell megtudnod), így hát tanácsot adok a közösségi média sikeres kezeléséhez, a közösségépítéshez is.
Ha egyelőre „csak” blogod van, ezek a kurzusok akkor is neked szólnak!
Hogyan kezdtem én?
Egészen tisztán emlékszem az első „írásomra”. Egy humoreszket olvastam a Lúdas Matyiban, olyan nyolc-kilenc éves lehettem. Nagyon tetszett az eleje, nem így a vége. És akkor, ki tudja, mi történt bennem, de elővettem egy üres papírt, és elkezdtem lemásolni a történetet, szóról szóra. És a feléhez érve úgy éreztem, mintha egy léghajóval elemelkednék a földtől. Egyszerűen elkezdtem írni egy másik befejezést, és én akkor már a léghajómmal odaértem a történet belsejébe. Teljesen tisztán láttam, hogy az én befejezésem jobb lesz.
A kis írásra már nem emlékszem – az érzésre viszont igen. Arra az érzésre, ami társult az új rész írásához. Arra a repülésre. Arra a furcsa, misztikus érzésre, amikor valaki másnak – egy szereplőnek – éreztem a gondolatait, hallottam a hangját, és még az illatát is éreztem. Ez egészen elképesztő, de máig így van. Egyes szereplőim megszólalnak bennem, sőt néhányan hosszabb időre velem maradnak.
És tudod, mit? Ezt a repülést én átélem ma is, szinte az összes könyvemnél, amikor írom, amikor benne vagyok az alkotási folyamatban. De még rövidebb írásoknál is.
A következőkben a tapasztalataimról mesélek. Mi a kreatív írás, milyen inspirációkat tudsz felhasználni, hogyan írd meg, és ezután a nagy kérdés: hogyan juttasd el minél több olvasóhoz a művedet?
Személyes történeteimet is hallhatod ezeken a kurzusokon, mesélek az elakadásokról, a mélységekről, és a saját módszereimről, amelyekkel ezekből a mélységekből kiküzdöttem magam.
Induljon tehát az utazás: hogyan lehetsz jó és sikeres író?
